A szerelem, mint egy rossz elem. Kimerült és kiderül, hogy lyukat mar a szívemen

Voltál már szerelmes? Honnan tudtad, hogy először szerelmes vagy? Volt olyan, hogy azt mondták rád, hogy fülig bele vagy zúgva valakibe, te pedig nem értetted miért mondják, mert nem így érezted? 

..én is :) Voltam már szerelmes és onnan jöttem rá, mert valami olyat éreztem mint azelőtt még soha: izgalmat, vágyat, örömöt. Aztán volt, amikor loholtam egy lány után és mások mondták, hogy "hát Te bele vagy zúgva" ..én meg tagadtam, de minden tettem az elenkezőjét igazolta. 

Aztán volt, hogy szenvedtem a szerelemtől... de valójában csak attól féltem, hogy el fognak hagyni, illetve attól, hogy soha nem találok olyan "jót" mint Ő... és fájt az "elvesztés" érzése, az hogy valaki más majd örömét lelheti az én "kis játékomban". Valaki elvette a játékomat, és más fogja használni. Tudod, mint amikor kis korodban a homokozódban mással is meg kell osztanod a vadiúj játékodat. Na ez az irígység. De amikor elvesztettem valakit és tudom, hogy másé lesz, abba bele tudtam őrülni, irígység ide vagy oda. És akkor azt hittem, hogy a szerelem fáj.

A szerelem jó, a szerlem fáj

Énekli Zorán, de nem tudok vele egyet érteni. Én összességében a szerelmet jónak és élvezetesnek találom. Amikor a költők - és sokan mások - a fájdalomról írnak, amit legtöbbször a szerlem (szerelmük) elvesztése okoz, azt nem a szerelem okozza. Az a félelemtől van, hogy "mi fog most velem történni", és a kényelmi zóna elvesztésétől, az eddigi jó dolgok megszűnésétől. Elveszik a "befektetett idő", "mit fognak szólni a barátok", "mi lesz velem" stb. stb. sok sok önsanyargató kérdés és csupa rossz válasz: "megölöm magam", "soha nem találok ilyen jót, mint ő", "ki fogja elviselni a hülyeségemet" stb.

..én megtanítottam magam arra, hogy képes legyek egy szakítás után igen gyorsan helyreállni / regenerálódni. Ez igen hasznosnak bizonylt számomra. Sok önsanyargató órától, naptól, évtől kíméltem meg magam, míg mások sokat szenvedtek a környezetmben. Van aki képes erre, van aki nem.

30 éves korodra már annyi szenvedést, csalódást, rossz tapasztalatot szedtél össze (amit a szerelemmel kapcsoltál össze az agyadban) a párkapcsolataid során , hogy többé már nincs kedved szerelmesnek lenni. Nincs kedved végig csinálni azt a sok herce húrcát, ami egy jó párkapcsolathoz vezethet, ami esetleg még egy esküvővel s végződhet (kedződhet?). De félsz belevágni, mert mindenki a környezetedben csak szenved a párkapcsolatában és minden 2. vagy 3. házasság válással végződik. KÖSZÖNÖM, EBBŐL NEM KÉREK!

..és miért van ez? Mert nem hiszel a szerelemben! Azt hiszed, hogy nincs igaz szerelem, mert olyat csak a Hollywood-i nagyfilmekben lehet látni.. meg a mesékben. Hol van egy jó párkapcsolat, hol van az a férfi aki mindazt meg tudja adni, amire vágysz?

Egyátalán tudod mire vágysz? Vagy még te sem tudod? Ha te sem tudod, akkor a pasi se fogja tudni... ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg.

Szerelem igen is van, létezik és JÓ!! Nem kell tőle félni! Csak akkor fogsz csalódni, ha nagy az elvárásod. Ha nincs elvárásod, nem tudsz csalódni. Ennyi az egész!

Ez egyszerű! Nem könnyű, de egyszerű, szóval csajok SZERELEMRE FEL, higgyj a szerelemben, higgyj magadban!